~Nem szabad félnünk elmenni,mert mindaz,ami számít,mindig velünk marad,még ha nem is akarjuk.$$
~Egész életemben emlékezni fogok rád,és Te is emlékezni fogsz rám.Akárcsak az alkonyatra,az ablakot verő esőre,és mindarra,ami mindig a miénk marad,mert soha nem birtokolhatjuk...
Téged megbénít a félelem,engem meg a bánat.Téged odahúz egy kéz,ami engem a halálba rángat.De most elmegyek elfogyok,mint gyergyáról a viasz.Tudom ha valaha meghallod a nevem azt kérdezed ki az?
~Fáj az emlék,mégis öröm,álmaimban minden percem veled töltöm....Nem tudlak és nem is foglak elfeledni...Kár,hogy így kellet megtanulnom szeretni..~
Hallgatom a csendet,de tudom,hogy nem válaszolsz.Ha elalszom éjszaka,álmaimban átkarólsz...
~A lány aki sebezhetetlennek tűnt,megtört.A lány aki annyira eősnek látszott összeomlott.A lány aki mindig nevetett,most zokog.Aki sosem hagyta abba a próbálkozást,most végleg feladta...
A mi sorsunknak is vége lett,mond ki bátran:ég veled..~
Hiányzik a hangod,hiányzik a lényed.Hiányzik egész tested,hiányzik tényleg.Bárcsak itt lenél és nem szenvednék már.Bárcsak azt mondanád itt várok rád.~
Ha elmész olyan lányra emlékezz vissza aki mindig mosolyog,még ha össze is törték a szívét.~