~Könnyes a szemem,nehezen lélegzem,tudtam,hogy el fogsz menni,valahogy éreztem.:(
Gyáván,vakon,részegen futunk át az életen.
Nehéz elhinni,hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra,most könnyeket csal a szemembe.!:(
~A sötétben nem látszanak a könnyek,ezért sírok az éjszaka közepén,mikor csak a plüssmacim látja.:(
~Noha,senki sem kérdezte meg tőlem,hogy miért vagyok olyan amilyen...Mindenki rögtön csak elítél.!:(
Az nem a véletlen műve,ha a szakadék szélén ülve,a semmibe logó lábbal,haragban vagy az egész világgal:(
Tűnj el az életemből!kiszakítottál egy darabot a szívemből!~
Nem az rendített meg engem,hogy hazudtál nekem,hanem hogy többé nem hiszek neked:(
~Mire kimondtam volna,hogy nem az a fajta lány vagyok,már az voltam...:(
Néha szeretlek,néha utállak,...néha gyűlőllek,néha kívánlak,néha sírok...azért amit tettél,néha nevetek,azon mit vesztettél:(
Te is tudod,milyen nagy hibát követtél el,amikor engem hagytál el!:(
Ha legközelebb látlak,már nem figyelek rád,nem fordulok utánad,csak megyek tovább..:(
~A mi sorsunknak is vége lett,mond ki te is bátran:ég veled..:(
Hogyan tudnálak feledni,ha te tanítottál meg szeretni:( ~
Csak száguldok szimplán,most nem érdekel semmi,ez az érzés,amit nem tudsz tönkre tenni:(
Ne menekülj a múltad elől.Mielőtt elrontanád a jövődet,tanuj meg élni a múltaddal.!:(
Szeretlek!Montad és itt hagytál,egyedül!Zokogva...:(
Veled mennék,tényleg,de elengedtél végleg:(